A bátorság ahhoz kell

„A bátorság ahhoz kell,
hogy a félelem
ne játsszon szerepet
az elhatározásokban.”
– Feldmár András

Az elhatározás változással jár. A változással pedig felvállalom, hogy a jelen komfortzónámon kívül kerülhetek. Amikor a komfortzónán kívülre kerülés lehetősége megjelenik, óhatatlan keletkezik egy félelemérzés.

Nem véletlen, hogy gondolatban oly sokat foglalkozunk a változással, elhatározunk, megfogadunk, azonban az első lépés megtételéhez szükséges bátorságot már nem minden esetben érezzük, marad csak gondolat, ábrándozás, óhaj, ki minek nevezi.

Az ábrándozás valóban az élet megrontója lehet?

Amikor a tényleges vágyódásunkat, tervünket, elhatározásunkat tettek nem követik, valóban fogalmazhatunk így. Csalódást okozunk magunknak, jön a frusztráció, kialakul a belső és a külső konfliktus.

Azt érezzük, zavarossá váltak körülöttünk a dolgok, amitől viszket a bőrünk. Konfliktusban lenni önmagunkkal, vagy a környezetünkkel – főleg, ha egyszerre mindkettőt átéljük – egy beszűkült tudatállapotot eredményez.

Hogyan találok rá a saját, belső békémre?

A bátorság jelen esetben tudatosság. Mert bátorság szembe néznem magammal, megfogalmazni azt, milyen helyzetben vagyok most… mi okoz most problémát… mi ebből az én problémám… mi az, amin csak én tudok változtatni…

A szembenézés önmagammal, a tudatosság, amivel a félelmeimet el tudom engedni. Képessé válok arra, hogy felépítsem önmagam.

Énismeret, társas ismeret. Nem címszavak, jól hangzó kifejezések. A tisztánlátással, tudatosságra törekvéssel mind képesek vagyunk gyakorolni. S akkor az enyém lesz. Az én erőforrásom. Amivel képessé válok a saját helyzeteimben döntéseket hozni.

Döntést, ami azt jelenti, hogy az elhatározás után a tettek következnek. Ez az, amiről a Tudatos ÉLET Program szól.

Ha szükséged van egy mentálhigiénés segítőre, akkor kattints ide, ha pedig csak írnál nekem, akkor a kapcsolat oldalon meg tudod tenni.