Tegnap arról írtam, hogy nem új nővé kell válnod. Elég, ha újra kapcsolódsz ahhoz, aki vagy.

Ma szeretnék egy lépéssel tovább menni.

Amikor figyelni kezdünk magunkra, gyakran így fogalmazunk: fáradt vagyok, túl sok, elfogytam, nem tudok dönteni.

Ezek fontos jelzések.

De a mélyebb rétegben nem pusztán érzések szólnak – hanem belső minőségek.

Olyan részeink, amelyek különböző élethelyzetekben másként reagálnak, más értékeket képviselnek, más módon szeretnének jelen lenni.

Ezek nem ellentmondanak egymásnak.

Csak nem egyszerre kaptak teret.

A görög istennők archetípusai ezt a belső sokszínűséget írják le.

Athéné nem azt mondja, hogy mindig erősnek kell lenned, hanem azt, hogy van benned stratégiai tisztánlátás.

Hesztia nem arra tanít, hogy visszahúzódj, hanem arra, hogy a belső középpontod érték.

Artemisz nem lázadni akar, hanem szabadságot és saját teret kér.

Amikor nehéz egy helyzet, gyakran nem az a probléma, hogy „rosszul csináljuk”.

Hanem az, hogy egy belső minőség túl hangos, miközben egy másik alig hallható.

A tudatos élet itt válik igazán élővé: amikor felismerjük, ki van most a kormánykeréknél, és ki az, akit ideje lenne visszahívni.

A következő napokban ezekről a belső női minőségekről fogok írni.

Nem azért, hogy beskatulyázzalak, hanem hogy nyelvet adjak ahhoz, amit eddig talán csak éreztél.

És ha közben felmerül benned a kérdés: „Vajon bennem melyik szól most?”

akkor már el is indult valami fontos.

Nem sietünk.
Csak figyelünk.